Magamról



1976. április 24-én születtem Székelykeresztúron. Itt végeztem középiskolai tanulmányaimat, majd Brassóban szereztem testnevelő tanári oklevelet. Tizenöt éve tanítok szülővárosomban.
          A fényképezéssel már gyermekkoromban találkoztam édesapám révén, aki fotót oktatott fiataloknak délutáni szakmai körökön.
Hosszabb kihagyás után (míg más területeken próbálkoztam az önkifejezéssel), újra rátaláltam a fényképezésre. Tíz éve élek ezzel a szenvedéllyel, amelyet már hobbiként és hivatásként is gyakorlok.
Ez idő alatt részt vettem számos alkotótáborban, ahol alkalmam nyílt megismerni a vidéki székely ember életét, hétköznapját, tárgyi néprajzát, építészeti örökségét.
Évente több alkalommal mutatkozom be egyéni vagy csoportos kiállításokon.
Képeim nagy részén az ember áll központi helyen, még akkor is, ha csak egy tárgy vagy az élettér utal az ember jelenlétére.
Minden elkapott és kiragadott pillanat, minden fénykép egy lefektetett küszöb az idő folyosóján, amelyet átlépünk az expozíció pillanatában.
Számomra a fotográfia tömör valóság, a maga eleven és eredendő szépségével és mulandóságával. Ezért mondhat egy jó kép többet ezer szónál, mert a dolgok lényegét sűrítve tárja elénk, sajátos jelrendszerben. Amelyik kép feloldódik a szemlélőben, azt magával viszi és beleivódik, mint egy ölelés.
Arra törekszem, hogy a fénykép annak a törékeny pillanatnak a megragadása legyen, amely magába sűrít egy egész történetet. Akár megismertet valamit, akár felidéz, a nézőben tovább tudja szőni a gondolatot, és részese lehet egy rövid időutazásnak.
Ha embert fotózom, a jellemet, a karaktert, az életérzést igyekszem megragadni. Nagy figyelmet (és legtöbbször beavatkozást, befolyásolást, rávezetést) igényel, hogy észrevegyem ezeket a jeleket és jegyeket rendszertelenül ismétlődve megjelenni és eltűnni az arcon és akkor exponálni, mikor a legerőteljesebben vannak jelen. Fotóst próbáló, de élményekben gazdag munka.
A természet az más. Az mindig feltölt és harmonikus.
Míg az előzőnél alakíthatom a cselekmény kimenetelét, addig az utóbbinál inkább csak keresője és szemlélője vagyok a jelenségeknek. A természet kimeríthetetlen témát kínál a maga sokszínűségével, örök izgalom elkapni egy-egy rendkívüli pillanatot.
A fotós többet lát a világból és talán másképp is. Ezt a másként látást szeretném bemutatni a képeken keresztül, hogy közösen rácsodálkozhassunk a világ nagyszerűségére és változatosságára.